A pénzpiacokon az amerikai kötvényhozamok közelmúltbeli ingadozásai a befektetők és az elemzők figyelmét egyaránt felkeltették. Míg hagyományosan az emelkedő kötvényhozamokat növekvő inflációs nyomásra utaló jelnek tekintették, a jelenlegi forgatókönyv más képet fest. Úgy tűnik, hogy a gazdasági rugalmasság, a nagy kötvénykínálat és a változó központi banki politikák árnyalt összjátéka irányítja a kötvényhozamok pályáját, háttérbe szorítva a Federal Reserve intézkedéseinek puszta másodlagos megítélésének ősi gyakorlatát.

 

Rugalmasság és ellátás: A New Driving Force

Ez az új narratíva egyre inkább előtérbe kerül, mivel a 10 éves nominális referenciahozamok közelítenek a közel két évtizede nem látott szintekhez. Ezeket a hullámokat elsősorban az amerikai jegybankelnök, Jerome Powell esetleges sólyomhű álláspontjával kapcsolatos aggodalmak táplálták az éves Jackson Hole-i szimpóziumon. Történelmileg a kötvényhozamok és az árak fordított kapcsolatot mutatnak, a hozamok az inflációval szemben emelkednek, mivel a jövőbeli kötvénykifizetések értékét a fogyasztói árak emelkedése csökkenti.

 

Paradigmaváltás a hozamvezetők körében

A kötvényhozamok közelmúltbeli emelkedése azonban már nem kizárólag az inflációs félelmeknek tulajdonítható. A helyzet átalakult, amelyet a Federal Reserve manőverein túlmutató tényezők összefolyása alakított ki. Az egyik ilyen hajtóerő a Bank of Japan stratégiai döntése a hozamok emelkedésének engedélyezéséről, ami potenciálisan csökkentheti a külföldi befektetők lelkesedését az amerikai állampapírok iránt. Ezzel párhuzamosan az amerikai államkötvények növekvő kínálata arra késztette a befektetőket, hogy magasabb hozamot követeljenek a nagyobb adósságállomány birtoklásáért.

 

A fordulópont: a Fed-en túl

Ez a fordulópont fordulópontot jelent, amely eltér a Federal Reserve intézkedéseire való hagyományos fixálódástól. A BMO Capital Markets elemzői szerint a bizonytalanság forrása eltávolodott magától a Fed-től, és a 2001 óta nem látott magasságokba emelkedő irányadó kamatlábakból eredő eredmények felé mozdult el. A mögöttes aggodalmak most már a hosszabb távú növekedési kilátásokra, a futamidős prémiumokra és a megnövekedett kibocsátás következményeire terjednek ki, amelyek mindegyike jelentősebb hatást gyakorol a piaci hangulatra.

 

Az infláció útján való navigálás

Ennek fényében az éves fogyasztói árnövekedés pályája sajátos átalakuláson ment keresztül. A 2022. júniusi 9% feletti csúcsról mára 3% körüli szintre mérséklődött, ami jobban közelít a Fed 2%-os céljához. Ez a mérséklődés annak a stratégiai döntésnek a következménye, hogy a Fed 2022 márciusa óta 525 bázispontos kamatemelést hajtott végre. Nyilvánvaló, hogy a piac egy kedvező kimenetelű - puha leszállást - áraz, amelyet a kontrollált infláció és a recesszió kockázatának csökkenése jellemez.

Hosszú távú tényezők a fókuszban

Ahogy a hangsúly a hosszú távú kincstári hozamokra helyeződik át, a tényezők egyvelege kerül a játékba. Ezek közé tartoznak az inflációs várakozások, a futamidős prémiumok és a megfoghatatlan semleges kamatláb - az a szint, amelyen a kamatlábak nem ösztönzik és nem is fékezik a gazdaságot. A magasabb kamatlábak ellenére a robusztus gazdasági adatok megerősítették a befektetők bizalmát abban, hogy a kamatlábak hosszabb ideig magasak maradnak. Ez a rugalmasság azt sugallja, hogy a semleges kamatláb magasabb lehet a korábban vártnál, ami a gazdaság robusztusságát tükrözi.

 

A Fed közelgő befolyása

Azonban feltétlenül el kell ismerni, hogy bár ezek a strukturális tényezők kerültek a középpontba, a Federal Reserve azonnali politikai intézkedései még mindig rendelkeznek azzal a potenciállal, hogy újra előtérbe kerüljenek. Amennyiben az infláció újra lendületet kap, vagy ha a gazdaság éles visszaesésnek néz elébe, a Fed intézkedései azonnal újra érvényre juttathatják befolyásukat.

 

Powell bölcsességére várva

Miközben a piaci szereplők türelmetlenül várják Powell beszédét a Jackson Hole-i szimpóziumon, továbbra is óvatosak, de bizakodóak. A konszenzus arra hajlik, hogy a következő év második negyedévéig a jelenlegi tartományon belüli stabil kamatlábakra számítanak. A további kamatemelések lehetősége azonban továbbra is visszafogottan szerepel a piac szemében.

Lényegében az amerikai kötvényhozamokat jellemző tájkép átalakulóban van, ahol a Federal Reserve intézkedésein kívüli tényezők mostantól a hangulat elsődleges mozgatórugói. Ez az elmozdulás kiemeli a pénzügyi piacokat alakító bonyolult dinamikát, kiemelve, hogy a befektetőknek alkalmazkodniuk kell és újra kell kalibrálniuk stratégiáikat e változó narratívákhoz.